Na igen, jöhet a kedvenc mondat: "Én megmondtam"...hogy mindig elfelejtek majd blogolni. :)
Először is megjegyezném, hogy aki egyetemre készül jól gondolja meg és kérdezzen körbe mire vállalkozik, kivéve, ha már megvan a nagy álom és a konkrét tervek. Senkinek nem ajánlom a jókedvből továbbtanulást, néha nagyon nagyon megszivatják az embert. Persze nem állítom, hogy 1-2 nem érdemli meg, amikor fele annyit jár be órára és fele annyira érti meg a dolgokat, vizsgák előtt rámosolyog néhány fiúra és megvan az anyag amiből majd egy részét beseggeli egy részét kipuskázza. Az ilyenektől kapok agyvérzést sokszor.
Na de elég a dühöngésből :D Az elmúlt pár hónapban rájöttem, hogy nem érdemes sokáig tétovázni. Nem érdemes sokáig agyalni mindenen, ami megtörtént megtörtént, mindenhez pozitívan próbáljunk hozzáállni. Ami nem pusztít el az csak erősít. Nem véletlen, hogy az idősek bölcsebbek. Évek múltán amikor belegondoltak a múltba sokkal tisztábban látták az események történését. A sok apró probléma amikkel nap mint nap bajlódunk eltakarja szemünk elől az igazán fontos dolgokat, személyeket. Viszont nem állítom a mai felnőttekről, hogy mindegyik megéri ezt a "bölcs" hajlamot, például ahol ma tart az ország arról ne beszéljünk, de ettől függetlenül is a házasságtörés, a büszkélkedés, a mások kizsákmányolása és még sorolhatnám. Sokan olyan buták, nem értem, hogy miért nem tudunk úgy egymás mellett élni, hogy amiben lehet segítünk a másiknak és persze fordítva. Vannak olyanok akik segítenek. Akikben van emberszeretet és segítőkészség. És közülük sokakat ki is használnak pont emiatt. Remélem előbb utóbb az ilyen embereket nem használják ki és egyre többen segítenek másoknak, hogy aztán ők is segítsenek másoknak. Szeretném remélni, hogy a mostani tinik nagyon gyorsan észbekapnak, mert amiket sajnos nap mint nap látok facebookon hiába vagyok 20 éves egyszerűen fintorgok a félmeztelen 13évesen ahogy pucsít/csücsörít stb. Akkor talán nem vágná saját maga alatt a fát az ország...